14. Fejezet

Alex

Ébredés után Vannát nem találtam magam mellett. Felkaptam egy pólót és kiléptem a teraszra. Ahogy sejtettem ott ült, és a telefonjába sutyorgott. Pár pillanatig vártam, de nem hallottam semmit. Megköszörültem a torkom, mire ijedten nézett rám és szólásra nyitotta a száját, de mire elkezdett volna magyarázkodni, sarkon fordultam, és visszamentem a szobába. Néhány másodperc múlva megjelent és leült mellém az ágy szélére.

– Hallgatlak – fordítottam felé a fejem.

– Hát... – kezdte, de aztán elhallgatott és lesütötte a szemét.

– Ki volt a pasi a vonal másik végén? – fordítottam magam felé.

– Alex, én...

– Költői kérdés volt, nem kell válaszolnod rá. Tudom, kivel beszéltél – emeltem feljebb a hangom. – És miről beszéltél vele kora reggel?

– Nem akarod tudni – állt fel.

– Miért nem? – léptem elé.

– Mert ennyire féltékeny vagy.

– Tudni akarom.

– Hülyeségeket beszélt.

– Mint például?

– Azt mondta, hiányzom neki, és azt is, hogy hagyjalak el és térjek vissza hozzá, mert még mindig szeret. És hogy bocsánatot fog kérni apától, valamint azt is megígérte, hogy soha többé nem emel rá kezet, és hogy adjak neki még egy esélyt – sorolta lehajtott fejjel.

– És te mit válaszoltál?

– Hogy nem akarom látni, és ne hívjon többé, de nem ért a szép szóból – nézett ezúttal a szemembe.

– Majd otthon lecseréljük a számodat, addig is, ha nem vársz fontos hívást, kapcsold ki a mobilod, vagy add ide nekem.

– Ugyan már, ne tulajdoníts neki olyan nagy jelentőséget. Ha legközelebb rejtett számon hív valaki, majd nem veszem fel.

– Ahogy gondolod – húztam el nem tetszően a szám. – Kérdezni szeretnék valamit.

– Kérdezz, amit akarsz, esküszöm, mindenre őszintén válaszolok – mondta határozottan, majd megsimogatta az arcom.

– Pont ettől félek, de szeretném hallani az igazságot, bármi is lesz az.

– Teljesen összezavarsz – nézett rám értetlenül.

Visszaültem az ágy szélére, a kezembe temettem az arcom, vettem egy mély levegőt, aztán egy szuszra kiböktem azokat a kérdéseket, amik már napok óta nyugtalanítottak.

– Szereted még? Szoktál rá gondolni? Neked is hiányzik? Vissza akarsz menni hozzá?

– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szokott eszembe jutni. A házasságunk elején nagyon hiányzott. Kegyetlenül szenvedtem, amiért nem lehettem vele. Nagyon haragudtam rád, amiért elválasztottál tőle. Vele akartam leélni az életem, neki akartam gyerekeket szülni. El sem tudtam volna képzelni, hogy nem vele állok majd az oltár elé. Sosem fogom őt elfeledni, hisz ő volt az első szerelmem. Tiszta szívemből szerettem, de aztán valami megváltozott. Olyan oldalát mutatta meg, amit nem ismertem. Durván beszélt velem, de a legnagyobb hibát akkor követte el, amikor megverte apámat. Sosem bocsátom meg neki, hogy kezet emelt rá! Nem hazudtam, amikor azt mondtam neked, hogy nem akarok már tőle semmit, és ebben neked is nagy szereped van, de nem csak rossz értelemben. Mint ahogy azt már megbeszéltük, szeretnélek jobban megismerni, hisz már veled élek, a te feleséged vagyok.

– Akkor bizonyítsd be, hogy a feleségem vagy! – Ismét felálltam, erősen magamhoz rántottam és megcsókoltam.

Arra számítottam, hogy ellök magától, de pont az ellenkezőjét tette. Karjaival átkulcsolta a nyakam és szenvedélyesen visszacsókolt.

– Hiszel nekem? – kérdezte, miután levegőhöz jutott.

– Szeretnék hinni, de egy kicsit nehéz, azok után, amit veled tettem. Lehetetlen elvárnom a rád erőltetett házasság után, hogy megszeress. Viszont, azt tudnod kell, hogy nem akartalak sem bántani, sem kihasználni, csak egyszerűen nem volt más választásom. Papi ellehetetlenített volna, ha nem nősülök meg. Sosem kötöttem senkit erővel magamhoz, de nem hagyott nekem más választást. Viszont ezzel az egyezséggel apád is jól járt, mert papi rövid időn belül megtudta volna, hogy mit tett, és higgy nekem, nem hagyta volna annyiban a dolgot. Már rég rács mögött ülne Simon, ha nem veszlek feleségül.

– De már tud róla nagyapád, és nem tett semmit apa ellen.

– Szerinted, miért nem?

– Fogalmam sincs.

– Akkor elmondom. Mivel hamarabb tudta meg azt, hogy a feleségem vagy, mint azt, hogy apád sikkasztott, kénytelen volt annyiban hagyni a dolgot, hogy ne hozzon rám és a bankjára szégyent.

– Akkor mondhatjuk úgy is, hogy megmentetted az apámat.

– Igen, mondhatni. Ráadásul, ha nem lenne se munkája, se pénze Simonnak, nem lenne miből kezeltetni édesanyádat. Ezáltal az egyezség által megmaradt a fizetése is, és még pluszba, amit tőlem kap. Így nem kell se nélkülöznie, se elhanyagolnia édesanyád betegségét.

– Mit kap tőled? – kérdezte meglepődve, mire hirtelen válaszolni se tudtam. Fogalmam sem volt arról, hogy nem tudja, hogy fizetek az apjának.

– Azt beszéltük meg, hogy minden hónapban átadok majd egy csekket a megbeszélt összegről.

– Én... Én erről nem tudtam. Azt hittem, hogy csak az elsikkasztott összeg fejében kényszerítettél házasságra.

– Vanna, én sem tudtam, hogy apád erről nem számolt be neked. Ne haragudj! Nem akartam, hogy így tudd meg.

– Mennyi?

– Tessék?

– Mennyiért vettél meg?

– Vanna, kérlek! Ez nem arról...

– Alex, válaszolj azonnal!

– Ezer dollár – sütötte le a szemét.

– Hisz, az rengeteg pénz. Te fizetni akarsz az elkövetkezendő hónapokban is értem? – támadt nekem.

– Igen – mosolyogtam rá, de ő csak hitetlenkedve ingatta a fejét, miközben könnyek gyűltek a szemébe.

Lerogyott az ágyra, és az arcát a párnába temette. Nem tudtam, mihez kezdjek. Az ágyhoz léptem, lehúztam a fejéről a párnát, és leültem vele szembe.

– Kérlek, ne sírj! – Pislogni kezdett, hogy elálljanak a könnyei, de csak még jobban peregtek.

– Ha megtudom, hogy ezek után egyetlen dollárt is fizetni mersz apámnak, esküszöm, hogy összeszedem a cuccom és elhagylak, nem fognak érdekelni a következmények sem!

– Rendben van. Gyere ide!

Mielőtt tiltakozhatott volna, magamhoz húztam és átöleltem. Megsimogattam a haját és halkan csitítgattam.

– Ígérd meg!

– Megígérem.

Néhány perc múlva megnyugodott. Fejét a mellkasomra hajtotta. Lehunytam a szemem, éreztem a teste melegét és élveztem, hogy a karjaimban tartottam. A szívem őrülten vert, a bőröm bizsergett a közelségétől. Azt kívántam, bárcsak örökre így maradnánk, ezért kicsit félve, de felajánlottam azt, ami már napok óta bennem volt.

– Próbáljuk meg! Adjunk egy esélyt a kapcsolatunknak. Ne csak ismerkedjünk, éljünk úgy, mint egy igazi férj és feleség. Ígérem, mindent meg fogok tenni, hogy működjön a házasságunk.

– Rendben – mosolygott, karcsú teste szorosan hozzám simult.

Lassan, milliméterenként hajoltam egyre közelebb hozzá, és amikor már csak egy hajszál választotta el ajkainkat, kissé visszahúzódtam, ezt újra és újra eljátszottam vele, amíg nem éreztem azt, hogy kapkodja a levegőt, és hevesebben ver a szíve. Végül megunta a játszadozást, és olyan szenvedéllyel tapadt a számra, hogy megszűnt számomra a világ, csak mi ketten maradtunk. Teljesen elkábított az illata és az íze. Újra és újra megcsókoltam. Azt szerettem volna, hogy minden problémánk semmivé váljon, legalább néhány órára. Célomat elértem, hiszen a teste apró jelzéseiből érzékeltem, hogy kezdi elveszíteni a kapcsolatát a külvilággal. Egyre szorosabban öleltem, aztán egy gyors fordulat után már rajta is feküdtem. Szemében a csodálkozás és a boldog vágyakozás elegye csillogott. Nem siettem, békésen, szinte ráérősen cirógattam a nyelvemmel, aztán az ujjaim is bekapcsolódtak a felfedezésbe. Egyre hangosabban sóhajtozott, gyönyörű arca kipirult, és kissé kapkodva szedte a levegőt.

– Alex... – pihegte, mire mosolyogva a szőke hajtincsek közé temettem az arcom, továbbra is puszilgatva őt.

– Kedvesem – mormoltam a fülébe.

A hajából kihúztam a csatot, aztán kigomboltam a blúzát. Attól tartottam, hogy ismét vissza fog utasítani, de nem tette. Pár pillanatig megigézve bámultam hibátlan bőrét. Kicsit félve nézett, hogy vajon mit gondolok róla, de az arcomról csak ámulatot olvashatott le. Tekintetem lassan végig vándorolt az egész testén. A reggeli lágy sugarak még élvezetesebbé tették a látványt.

– Jóságos ég, gyönyörű vagy!

Kezem bebarangolta vágytól illatos testét. Ő sem maradt passzív. Lázasan simogatta a vállam, a mellkasom, a hasam. Lerángatta az ingem, majd a csatnál fogva kihúzta a szíjat a nadrágomból, aztán egyetlen gyors mozdulattal megszabadított tőle, csak a bokszer maradt rajtam. Visszafektettem az ágyra és fölé hajolva először az ajkát vettem birtokba, aztán bársonyos bőrét csókoltam végig. A teste égett a vágytól, amikor végigsimítottam minden porcikáján. Teljesen átadta magát nekem, és hevesen viszonozta minden csókomat és érintésemet. Megszabadultunk az összes ruhánktól. Egyik kezemmel gyengéden átfogtam mindkét csuklóját, és a feje fölé húztam a karjait, a másik kezem a lába közé csúsztattam. Vadul csókolgatta az arcom, a nyakam, és harapdálta a fülem. Beleborzongtam, ahogy éreztem meleg leheletét a bőrömön. Lágy mozdulatokkal igazodtunk egymáshoz. Lehunyt szemmel, hangosan sóhajtozva élvezte, amikor végigcsókoltam mindenét, majd lassan belecsúsztam. Minden porcikámmal éreztem magam alatt a lágyan hullámzó szexi testét, végül átadtuk magunkat a belső izmok apró játékának. Hihetetlen érzés volt benne lenni. A hátamba mélyesztette a körmeit, ahogy görcsösen szorított magához. Lábait a derekam köré fonta. Egyre erőteljesebben és gyorsabban mozogtam, amíg belezuhantunk a szédítő mélységbe. Olyan extázist éltem át, ami magasan túlszárnyalt mindent, amit eddig valaha éreztem. Percekig mozdulatlanul hevertünk még egymásban. Lüktetve éreztem a bensőjét, közelségét, szája, csókja ízét. Hallgattam a szívének heves dobbanásait. Olyan volt az elmúlt húsz perc, mint egy gyönyörű álom.

Ivanna

Feszengve feküdtem az összegyűrt lepedőn Alex alatt. A mennyezetre szerelt ventilátorok lapátjai lassan forogtak, teljesen lehűtötték a szobát. Kirázott a hideg, és megborzongott az egész testem, de nem a hideg levegő okozta, hanem a gondolataim. Nate jutott eszembe. Ő volt az egyetlen férfi, akivel lefeküdtem, és furcsa érzésem volt, amiért egy másik férfival is megtettem ugyanazokat a dolgokat, amiket eddig csak vele. Élveztem nagyon, ez tagadhatatlan. Nem bántam, hogy megtettem, csak valami fura, szokatlan érzés lengett körbe. Felsóhajtottam, mire Alex felemelte a fejét a mellkasomról, a szemembe nézett, és kérdő pillantást vetett rám.

– Mi a baj?

– Semmi – válaszoltam gyorsan.

– Túl nehéz vagyok – jelentette ki, és legurult rólam.

Magamra húztam a takarót és vártam, hogy szapora szívverésem visszaálljon a normál ütemre. Az agyam folyamatosan azon járt, hogy ennek nem lett volna szabad megtörténnie, bármennyire is élveztem minden pillanatát. Odébb húzódtam Alextől, mire átvetette rajtam a karját és visszahúzott magához.

– Biztos, hogy jól vagy?

– Biztos – füllentettem.

– Túl gyors voltam?

Nem! Csodálatos voltál. Hihetetlen – gondoltam magamban.

– Nem voltál gyors – válaszoltam hangosan.

– Aha... – mondta ünnepélyes komolysággal. – Minden világos. Jól vagy, és nem voltam túl gyors. Lássuk csak, mit jelent ez egy tízes skálán?! Mondjuk egy négyes?

– Ne butáskodj! Csak azt akartam mondani...

– Azt akartad mondani, hogy fogalmad sincs, mit keresel a karomban.

Hirtelen megszólalni sem tudtam, annyira zavarba ejtett a kijelentésével. Megköszörültem a torkom.

– Alex, nem erről van szó! De most nem akarok se gondolkodni, se beszélgetni.

Ismét megkíséreltem, hogy odébb húzódok, de erre ő még szorosabban ölelt.

– Jó, ne beszélgessünk – mondta mosolyogva, miközben megint rám fordult.

Pillantása végig vándorolt az arcomon, elidőzött az ajkamon, aztán ismét a szemembe mélyedt. Kezemet az oldalam mellé tette, végigsimított az arcomon, aztán gyengéden megpuszilta a homlokom.

– Sosem kívántam még úgy nőt, ahogy téged.

– Ez a szöveg biztos mindig bevál...

Nem hagyta befejezni a mondatot, szélsebesen az ajkamra tapadt, amit először hárítottam azzal, hogy nem nyitottam szét a szám, de az ismét feltámadt vágyam erősebbnek bizonyult nálam.

– Látod – suttogta. – Te is kívánsz engem.

– Nem, ez nem igaz! Én...

Ismét belém fojtotta a szót egy csókkal. Karjaimat átvetettem a nyaka körül és szorosabban húztam magamhoz. Éreztem, hogy újra kíván, ami bennem is felkeltette a vágyat. Abban a percben eltűntek a Nate-ről való gondolataim. Alex csókját, érintését és hangját szerettem volna hallani és érezni. Vágytam arra, hogy ismét bennem legyen, és olyan izgalmat éljek át újra, amelyet néhány perccel azelőtt.