4. Fejezet

Alex

A parti fél órája kezdődött el. Rengeteg híresség jelent meg, de engem nem ők foglalkoztattak. Láttam, amikor Simon autója bekanyarodott az épület elé, és kiszállt belőle a talpig rózsaszínben virító lánya. Messziről néztem elkínzott arcát. Volt benne valami bájos egyszerűség. Őszinte, de ellenséges benyomást keltett. Válla alá érő rózsaszínes szőke haja lágyan keretezte arcát. Amikor a mellette ácsorgó férfira mosolygott a szája mellett apró gödröcskék jelentek meg. Arcvonásai lágyak voltak, még az orra hegye is kecses hajlatban végződött. Teste formás és csábító volt. Vonzerejének igazi kulcsa a szeme volt, csillogó világoskék színével azt sugallta, hogy nyitott a lelke. Tekintete nem titkolt semmit, láttatni engedte a kényszert, amit az én akaratom miatt érzett. Mozdulatlanul néztem, ahogy a mellette álló férfiba karolt és elindultak arra, amerre Simon vezette őket. Beérve lemaradt és szomorúan járkált körbe-körbe. Egy gondolattól vezérelve direkt nekiütköztem, hogy megismerkedhessek vele. Miután kellőképpen felidegesítettem, a pasijának is bemutatkoztam. Jóképű férfi volt belátom, de már messziről sütött róla, hogy egy ágrólszakadt senki. Az elfeslett öltöny, amiben megjelent, szánalmas volt. A szűk zakó látványa az érettségiről megmaradt öltönyök képét idézte fel bennem. Rossz volt nézni, ahogy a zakón lógtak a gombok, az agyonhordott cipőjéről ne is beszéljünk. Mégis, az a tűz, ami a szemében lobogott, a csalódottság, és a mélységes fájdalom, ami kiült az arcára, amikor megtudta ki vagyok, mindent elárult. Látszott rajta, hogy nagyon szereti a lányt, és ugyanezt láttam Ivanna arcán is.

Amikor Simon tudatta velem, hogy a lánya elfogadta a megállapodásunkat, azt hittem, ő is csak egy haszonleső, de miután láttam a pasijával, rájöttem, hogy ennek a lánynak – az apjával ellentétben –, nem a pénz a legfontosabb, ha képes volt egy ilyen nincstelennel összeállni.

Másnap reggel

– Meddig várat még magára? Már itt kellene lenniük! – néztem idegesen Dominicra.

– Ne aggódj, minden menyasszony késve érkezik az esküvőjére – nevetett ki.

– A nagyszájú testvéred sincs még itt. Tudtam, hogy rossz ötlet volt felkérni tanúnak.

– Alex, nyugodj meg, mindenki időben itt lesz! – nyugtatott folyamatosan.

Néhány percig ácsorogtunk a folyosón, amikor megjelent a másik tanú is, Ashley személyében. Dominic és Ashley között tizenegy év korkülönbség volt, mivel a barátom amolyan becsúszott gyermeke volt az idős házaspárnak. Az évek alatt nagyon jó barátok és munkatársak lettünk Dommal. Míg Ashleyvel volt egy kisebb románcom tizenkilenc éves koromban. Ő akkor harmincegy éves volt. Azt hitte, magába bolondított annyira, hogy mellette maradok, amíg élünk, de amikor rájött, hogy a kapcsolatunk csak néhány éjszakáról szólt számomra, teljesen megváltozott velem szemben. Azóta sem voltunk igazán jóban. Minden adandó alkalommal ahányszor csak összefutottunk kigúnyoltuk és lekezelően bántunk a másikkal. Most is csak Dom kérésére egyeztem bele, hogy ő legyen a másik tanú.

Feszülten néztem végig rajta. Az évek alatt szinte semmit sem változott, ugyanolyan csinos maradt, mint tizenegy évvel ezelőtt, amikor még kapcsolatom volt vele. Sűrű, vörös haja a derekáig ért, smaragdzöld szemében ugyanaz a kihívó csillogás látszott, amivel akkor is megbabonázott. Ami egy kissé változott, az az arca volt. Látszott rajta, hogy már túl van a negyvenen, bármennyire is próbálta leplezni a rengeteg festékkel, amit az arcára kent.

– Ideje volt már megérkezned! – szóltam oda neki hanyagul.

– Neked is jó reggelt, Alex! Öröm újra találkozni veled, főleg egy ilyen jeles eseményen, mint ez a mai nap. Ki a szerencsés, aki ismét elrabolta a pici szíved? – kérdezte gúnyosan.

– Hamarosan megismerheted! – húztam ki magam mosolyogva.

– Már alig várom. Csak nehogy vele is úgy járj, ahogy Sedeffel! – gúnyolódott továbbra is, miközben fekete, combközépig érő ruháját igazgatta magán. – Ahogy látom, nem siet annyira a kedvesed, hogy mielőbb a feleséged legyen, mert már rég meg kellett volna jelennie. Lehet, míg te itt vársz rá, ő már árkon-bokron túl van – nézett a szemembe nevetve.

Csak remélni mertem, hogy nem lesz igaza. Elővettem a telefonom, hogy megnézzem mennyi az idő. Végigsimítottam a kijelzőt, mire a hatalmas számok még idegesebbé tettek. Tíz óra tizennégy perc.

Elindultam a parkolóba, hogy felhívjam Simont. Természetesen, Ashley azonnal utánam eredt, Dominickal a nyomában. Éppen kiértünk a kapu elé, amikor Simon autója bekanyarodott a parkolóba.

Ivanna

Előző nap

Miután hazaértünk csúnyán összevesztem apával. Mindent a fejéhez vágtam, ami zavart. Tudtam, hogy mélyen megsértettem a szavaimmal, de nem voltam képes visszafogni magam.

Biztos voltam benne, ha anyám velünk lenne, valahogy megakadályozná ezt a frigyet. Nem érdekelné, hogy nincstelenné válunk és utcára kerülünk. Ahogy ebbe jobban belegondoltam, rájöttem, jobb, hogy nincs itthon.

Azt terveztem, hogy az esküvő után bemegyek hozzá a kórházba, és elmesélek neki mindent, de aztán meggondoltam magam. Nem tudhatta meg, hogy mit tett apa, ahogy azt sem, hogy a tetteinek én iszom meg a levét. El kell előtte játszanom a szerelmes asszonyt, hogy megóvjam őt az aggódástól és a bánattól, nehogy rosszabbodjon az állapota. Tehetetlennek éreztem magam. Minden és mindenki összeesküdött ellenem. Nate hallani sem akart rólam, még a telefonját is kikapcsolta, hogy ne tudjam elérni.

Zaklatottan feküdtem le. El sem hittem, hogy másnap reggel pontban tízkor feleség leszek. Ráadásul egy beképzelt, gőgös férfi felesége.

***

Reggel kilenckor apa halk kopogással ébresztett.

– Ideje készülődni, kicsim! – mondta, miután belépett a szobámba.

– Nehogy azt hidd, hogy kicsípem magam, csak azért, hogy annak a lehetetlen alaknak a kedvére tegyek – vágtam rá kis éllel a hangomban.

– Eszembe sem jutott ilyesmi – mosolygott.

– Valami ütős kell, hogy feledhetetlenné tegyem a mai napot – vigyorogtam, majd felálltam és a szekrényhez léptem.

– Tégy, ahogy jónak látod. Ha elkészültél, gyere le a nappaliba! – kérte kedvesen, mielőtt magamra hagyott.

Hosszas keresgélés után megtaláltam a legalkalmasabb ruhát, amellyel biztosra vettem, hogy kiverem Houston úrnál a biztosítékot. Túlzóan lassú öltözködésem után megfésültem a hajam, és szoros lófarokba kötöttem. Sminket csak kivételes alkalmakkor szoktam feltenni.

De ez nem tartozik azok közé – suttogtam.

Aztán meggondoltam magam és elővettem a sminkkészletem. Amikor elkészültem, határozott léptekkel indultam el a nappali felé. Apa leesett állal nézett rajtam végig. Teljesen leblokkolta a külsőm.

– Indulhatunk – mosolyogtam, köpni-nyelni nem tudó apám felé fordulva.

– De, kicsim ez... – szólalt meg, de azonnal közbe vágtam.

– Megyünk vagy sem? – emeltem fel a hangom, mire a kijárat felé igyekezett.

Az autó ajtaját udvariasan kinyitotta nekem, aztán ő is beszállt. Bekapcsoltam a biztonsági övet, majd elindultunk. Pontban negyed tizenegykor értünk az épület elé, ahol vőlegényem egy férfival és egy tőlem jóval idősebb, vörös hajú nővel várakozott ránk. Amint kiszálltam az autóból előttem termett, és dühösen megrángatta a karom.

– Már negyedórája itt kellene lenned! Mi tartott ilyen sokáig? – vont kérdőre felháborodva.

– Tisztában vagyok vele, hogy nem jelentem meg időben – válaszoltam unottan. – De köszönöm az aggódást, jól vagyok – váltottam át mosolyra.

– Ráadásul, hogy nézel ki? – Akadt ki teljesen, amikor végignézett fekete, földig érő ruhámon, aminek a szoknya része tüll fodrokkal volt ellátva.

– Pont az alkalomhoz illően öltöztem fel – vigyorogtam a szemébe nézve.

– És ezt a sziporkázó sminket minek köszönhetem?

– Ezt is a te kedvedért tettem fel, életem értelme – gúnyolódtam elégedetten.

A szemhéjamra irritálóan erős zöld púdert kentem, teljesen felfestve a szemöldökömig, a szemem alatt lila szemceruzát használtam, míg a számra feketés-vörös árnyalatú erősen csillogó rúzs került.

– Rohadtul nem akarod megkönnyíteni a helyzetet, ugye?

– Eszemben sincs – mosolyogtam rá.

Legszívesebben megölt volna a tekintetével. Mint ne mondjak, én is őt. Még folytattuk volna a civakodást, de ekkor odalépett hozzánk a vörös hajú nő.

– Üdvözöllek, Ashley Dashner vagyok. Én leszek az egyik tanútok, Dominic öcsém pedig a másik – intett ezek szerint Dominic felé, aki közelebb jött és megállt a nővére mellett.

– Ivanna Winslow – mutatkoztam be én is.

– Dominic Dashner – mosolygott rám kedvesen a fiatal, jóképű férfi.

– Mondd, kedvesem! Elment az eszed, hogy pont ennek a férfinak akarod kimondani az igent? – kérdezte Ashley felhúzott szemöldökkel.

– Valószínűleg – válaszoltam a vállam megvonva.

– Akkor gondolom, te sem voltál eszednél, amikor feleségül akartad magad vetetni velem? – vágott vissza csípősen Alex.

– Csak nem kényszerített? – meredt rám kíváncsian a vöröske, aki ezek szerint a leendő férjem szeretője volt.

– Ash, kérlek, viselkedj! – szólt rá, Dominic.

– Elég volt! Menjünk befelé, már így is késésben vagyunk! – kérte szigorú, parancsoló hangon Alex, miközben elindult előttünk.

Mivel nagyon dühösnek tűnt, követtük őt a testvérpárral. Amint odaértünk, nyílt is az anyakönyvvezető szobájának ajtaja.

– Houston úr?

– Igen.

– Kérem, fáradjanak be! – Tárta szélesre előttünk az ajtót.

Alex

Az anyakönyvvezető szeme elkerekedett, amint meglátta a rózsaszín hajú, erősen sminkelt, nem éppen az alkalomhoz illően öltözött menyasszonyt.

– Ön a menyasszony? – kérdezte, miután magához tért a meglepetésből.

– Igen, én vagyok. Valami probléma van, uram? – támadt neki indulatosan Ivanna.

– Elnézést, nincs! Kezdhetjük – sóhajtotta megadóan.

Szinte nem is figyeltem arra, amit beszélt. Szeretjük és tiszteljük, kitartunk egymás mellett jóban, rosszban…

Miután elismételtem a szavait, a menyasszony került sorra. Ő is engedelmesen szajkózta, amit az anyakönyvvezető, név szerint Patrick elhadart.

–…míg a halál el nem választ? – nézett kérdőn a maga elé mereven bámuló Ivannára, aki mosolygott, de nem szólt semmit.

Figyelmeztetően megköszörültem a torkom, de még így sem volt képben.

– Mondd már, hogy igen, az ég áldjon meg! – suttogtam, hogy csak ő hallja.

– Miért? – nézett rám értetlenül.

– Akarod ezt a férfit törvényes férjednek? – türelmetlenkedett Patrick is, miközben megismételte a kérdést.

A teremben minden szempár Vannára szegeződött, miközben arra vártunk, hogy végre kimondja az igent.

– Persze! Tud jobbat? – bökte ki, mire vörös lett a fejem az idegtől.

„Persze. Tud jobbat?” Ekkora égést. Meg fogom fojtani! – döntöttem el.

– Hivatali hatalmamnál fogva, mellyel New York állam ruházott fel, mától férjnek és feleségnek nyilvánítom önöket. Megcsókolhatja a menyasszonyt! – utasított Patrick egy erőltetett mosollyal, miközben a méregdrága karikagyűrűt felhúztuk egymás ujjára.

Megcsókolni? Inkább megfojtani kellene – gondoltam.

Végül, erőt véve magamon, közelebb hajoltam hozzá és úgy, hogy ajkaink alig érintették egymást egy puszit adtam a szájára, amit mereven fogadott.

– Gratulálok! – Jött oda kezet fogni velem, Dominic. – Vagy inkább részvétem? – kérdezte alig hallhatóan.

– Igen, inkább az – biccentettem kínosan mosolyogva.

– Nem gondoltam, hogy ezúttal nem menekül el a menyasszony. Gratulálok, igazán egyedi a feleséged! – nevetett a képembe Ash, majd nyomott két hatalmas puszit először az én, aztán újdonsült asszonyom arcára.

– Én is gratulálok – lépett elém Simon is, aki eddig a lánya mellett ácsorgott. – Elérted, amit akartál! – veregette meg a vállam indulatosan, mégis mások szemében kedvesnek tűnt a mozdulata.

– Igen, elértem... A lányod egy átok, de majd én megnevelem, ha te nem tudtad – böktem oda nagyképűen.

A ceremónia végeztével elhagytuk az épületet. Az egész színházasdi nem tartott tovább tíz percnél. Most már nős ember vagyok. A feleségem pedig egy bohóc.

Hogy ezt mennyire fogja díjazni nagyapa! – nevettem el magam a gondolatra.

Az épület előtt elbúcsúztunk Dominictól, Ashleytől és Simontól, aztán beültünk az autómba.

– Nos, asszony, hová lesz a fuvar? A ruháidért menjünk, vagy inkább a szerelmi fészkünket szeretnéd először megnézni? – kérdeztem erős gúnnyal.

– A kórházba vigyél – válaszolta kedvetlenül.

– Miért? – meredtem rá.

– Mert el akarok dicsekedni veled anyámnak – felelte ő is gúnyosan.

– Akkor a kórházba megyünk – biccentettem.

– Köszi. Azt tudnod kell, hogy anya nem tud semmit erről az egészről. Szeretném, ha segítenél elhitetni vele, hogy valójában szerelmesek vagyunk egymásba, azért mentem ilyen hirtelen hozzád. Légy szíves, ne mondd el neki az igazat, mert nem szeretném, ha rosszabbodna az állapota! Cserébe kérhetsz bármit – hadarta lélegzetvétel nélkül.

– Rendben. Cserébe ugyanezt kérem, ha nagyapámmal találkozunk, ugyanis ő sem tud semmit. Ja, és még valami, ne változtass semmit a külsődön. Azt szeretném, ha ebben az öltözékben és sminkben látna először – mosolyogtam rá.

– Rendben – egyezett bele rögtön.

– Mit mondjak, ha édesanyád a kapcsolatunkról vagy a megismerkedésünkről kérdez?

– Majd én megválaszolom a kérdéseit, te csak bólogass mindenre, amit mondok – felelte halkan.

– Megbeszéltük – húztam féloldalas mosolyra a számat.

Leparkoltam a kórház előtt, majd elindultunk a negyedik emeleten lévő tizenegyes kórterem felé. Ivanna egy lépéssel előttem ment. Az ajtó előtt megállt, vett egy nagy levegőt, majd beléptünk az édesanyja szobájába.

Ivanna

Belépve a kórterembe egy sápadt és törékeny nőt pillantottam meg, akinek ezzel a lehetetlen házassággal talán sikerült biztosítanom az életben maradását.

– Szia, anya! Hogy vagy? – Az ágya mellé léptem, és adtam egy puszit iszonyatosan sápadt arcára.

– Szia, kicsim! Remekül – válaszolta, miközben próbált ülő helyzetbe kerülni, de elég nehézkesen ment neki. – Te, hogy vagy édesem? Ki ez a jóképű férfi veled? – kérdezte elmosolyodva.

– Ő, Alex Houston, a férjem – mondtam zavartan. – Alex, ő az anyukám, Catrin Winslow – mutattam be őket egymásnak.

Anya elkerekedett szemmel nézett végig rajta, aztán a fejét csóválta.

– Ugyan már kislányom, még hogy a férjed – nevetett. – Mégis, mikor mentél férjhez, és Nate-tel mi van?

Nate nevének említésére belesajdult a szívembe.

– Ma. Pont, mielőtt idejöttünk. Nate-tel még akkor szakítottam, amikor megismertem Alexet, csak nem akartalak terhelni vele.

– És mi ez a ruha rajtad? Mintha egy horrorfilmből léptél volna ki – nézett rajtam végig.

– Én inkább vígjátékot mondanék – szólalt meg nevetve a férjem, mire utálkozva néztem rá.

– Nem akartunk szokványos esküvőt, ezért öltöztem így – hárítottam.

Igazán lehetett volna annyi eszem, hogy ne abban a szerelésben jelenjek meg előtte, de már mindegy volt.

– Na de akkor is, lányom! Feketében? Egy esküvőre? – csóválta a fejét.

– Jaj, anya... Ez így pont jó volt – nevettem. – Csak azt sajnálom, hogy te nem lehettél jelen – tettem hozzá kissé lehangoltan.

– Annyira hihetetlen ez az egész. Azt hittem, Nate-be vagy szerelmes, és idővel vele fogsz oltár elé állni.

– Addig, amíg meg nem ismertem Alexet, én is azt hittem.

– Hol ismerkedtetek meg? – kérdezősködött folyamatosan.

– Ezelőtt pár héttel elkísértem apát egy üzleti összejövetelre, ott futottunk össze, mivel Alex a Houston Bank igazgatója, és egyben apa főnöke is.

– De akkor is... Ilyen hirtelen férjhez menni? – rázta a fejét kétkedve.

– Szerelem volt első látásra, ezért nem akartunk várni. Ugye, édesem? – fordultam „édesem” felé, miközben odahúztam egy széket az ágy mellé, és leültem rá. Alex a hátamhoz állt és megfogta a vállam.

– Igen, így volt, hercegnőm! – puszilt a hajamba.

– De aranyosak vagytok – nézett ránk anya meghatódva.

Rossz érzés volt becsapni őt, de nem tehettem mást. Így is eléggé hitetlenkedett a kapcsolatunkat illetően.

– Kérem, asszonyom, tudom, hogy elhamarkodottnak tűnik a döntésünk, de nem kell aggódnia miattunk. Tiszta szívemből szeretem a lányát és minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy boldog legyen mellettem – mosolygott Alex.

– Ennek nagyon örülök, fiam! És gratulálok! Remélem, legalább olyan szép és boldog életetek lesz együtt, mint nekem és Simonnak van. Kívánom, hogy a szerelmetek soha ne múljon el, és minél hamarabb unokával ajándékozzatok meg minket.

– Köszönjük szépen – vetett egy széles mosolyt a férjem anyámra.

– Most pedig, mivel nem lehettem ott veletek a legszebb pillanatban, szeretném látni a hitvesi csókot – ült feljebb az ágyban.

– De, anya! – néztem rá megütközve. – Na, jó – mondtam, amikor észrevettem, hogy elszomorodott a gyors tiltakozásom miatt.

Felálltam és Alex elé léptem, majd adtam a szájára egy ugyanolyan semmit jelentő puszit, amilyet ő is adott nekem a ceremónia végén.

– Ennyi? Mi volt ez? Igazi csókot szeretnék látni, nem egy ilyen kis szégyenlős puszit – kérte anya megrovón.

– Inkább megmutatom a gyűrűmet. Nézd, milyen gyönyörű szép! – tettem elé a kezem, amin ott virított a vastag aranykarika, pici fehér kövekkel körbe rakva.

– Nagyon szép! De, én most akkor is egy igazi csókot akarok látni – kérte mosolyogva.

– Anya, én nem szeretném előtted megcsókolni. Tudod, hogy szégyenlős vagyok.

– Ugyan már, milyen szégyenlősség? Nate-tel is állandóan csókolóztatok, akkor nem zavart, hogy ki lát benneteket és ki nem.

– Igaza van anyukádnak szerelmem, ez tényleg nem csók volt, amit kaptam. Gyere, csókolj meg rendesen! – mosolyodott el Alex nem sok jót sejtetően, miközben visszahúzott maga elé.

Már éppen felháborodott tiltakozásba kezdtem volna, de ő sikeresen elejét vette a vitának, és se szó, se beszéd megcsókolt.

Nem nevezném kellemes élménynek, ahogy kezei vasmarokként szorították az arcom, miközben nyelvével erőszakosan utat tört a számba, teljesen figyelmen kívül hagyva heves ellenkezésemet. Még mielőtt azonban drasztikusabb eltávolítási manőverbe kezdtem volna – vagyis az ágyékát vettem volna célba a térdemmel –, enyhített a szorításán és a csókja is fokozatosan gyengédebb lett. Kétségbeesésemben beletúrtam a hajába, és óvatosan a fogaim közé csippentettem alsó ajkát, pont úgy, ahogyan ő is tette velem. A hatás elképesztő volt. Megmerevedett egy pillanatra, majd a tarkómnál fogva ő is beletúrt a hajamba és közelebb húzott magához. Egyre lágyabban csókolt, miközben végigsimított a hátamon. Érintésére remegés futott végig a testemen, forgott velem a világ, remegett a gyomrom. Végül, amikor észbe kaptam, hogy már jó ideje csókoljuk egymást, amit ráadásul nagyon élveztem, erőt vettem magamon és elhúzódtam tőle.