13. Fejezet

Ivanna

Rettentően idegesített a modell alkatú, skarlát vörös hajú, és vakítóan kék szemű Nina élénk érdeklődése Alex iránt, de nem akartam mutatni, hogy a folyamatos kérdezősködése mennyire böki a csőröm. Az viszont nyugtatóan hatott rám, hogy Alex hűvösen viselkedett a lánnyal. Néha rám mosolygott, miközben unottan és feszengve válaszolgatott neki. Kicsit közelebb húzódtam, és ahányszor csak tudtam, megérintettem férjem kezét, ezzel is megmutatva a vöröskének, hogy nem jó férfira vetett szemet, de ő továbbra is minden fennakadás nélkül flörtölt vele, mintha én ott sem lettem volna.

Magam sem értettem, miért zavart annyira, de tény, hogy rettentően féltékeny voltam, pedig igyekeztem elfojtani ezt az idegen érzést.

Valójában nem volt jogom féltékenységet vagy bármi mást érezni, hiszen nem voltunk igazi férj és feleség. Csak egy tárgy voltam Alex Houston életében. Egy tárgy, akit a tulajdon apja baklövése miatt rákényszerített, hogy azt tegye, amit kér.

A lány nem adta fel a próbálkozást, továbbra is kitartóan igyekezett felhívni magára Alex figyelmét. Semleges arcot vágtam, nyeltem egy nagyot, és igyekeztem úrinőként viselkedni, így csak rámosolyogtam az ellenségemre, és még közelebb húzódtam a férjemhez.

Nina felcsücsörített ajkát szexisnek szánt nyelvmozdulatokkal nyalogatva tett fel egyre személyesebb kérdéseket. Éppen a gyermekkorukat és az életükben lévő közös pontokat elemezgették, miszerint mindketten korán elveszítették a szüleiket, így a nagyszülők nevelték fel őket. Végül nyíltan megdicsérte a bámulatra méltó izmait, aztán irritálóan nevetve tudatta azt a tényt is, hogy mennyire jóképű férfi. Elképesztően szégyenteljesen viselkedett, amit ő persze észre sem vett, ellentétben a nagyszüleivel, akik egyre kínosabban érezték magukat a lány viselkedése és gesztikulálása miatt. Néhányszor Tamara megpróbálta félbeszakítani és más mederbe terelni az adott témát, de nem igazán sikerült neki. Alex is egyre kényelmetlenebbül érezte magát, mégsem tett semmit, hogy a lány visszavonulót fújjon.

Azt nem tudtam eldönteni, hogy azért nem, mert nem akarta meghiúsítani az üzletet, vagy csak szimplán legyezte a hiúságát Nina viselkedése.

Nem, ő nem tenne ilyet, főleg nem úgy, hogy én is ott vagyok. Biztos, hogy csak az üzlet miatt, nem rázza le magáról – győzködtem magam.

Épphogy lezártam benső monológom, amikor Nina mondott valamit, és látszólag ártatlanul Alex combjára fektette a kezét. Éreztem, hogy egyre magasabbra szalad a pulzusom, de türtőztettem magam, bármennyire is nehezemre esett.

– Szerelmem, nem vagy fáradt? – kérdezte Alex olyan vehemensen felém fordulva, hogy Nina keze lecsúszott a combjáról.

– De, nagyon – válaszoltam kedvesen mosolyogva, miközben végigsimítottam az arcán. – Köszönöm a figyelmességed, édesem.

– Akkor, ha lennétek olyan kedvesek és megmutatnátok, hogy hol pihenhetünk, mi elvonulnánk – fordult Alex ezúttal Leandro úr felé.

– Természetesen, kedveseim! – Tamara felállt az asztal mellől, hogy megmutassa a vendégszoba felé vezető utat, de a vörös démon ismét bedobta magát.

– Hagyd csak nagyi, majd én megmutatom!

– Köszönjük, nagyon kedves vagy – vágtam egy grimaszt, majd megtöröltem a kezem és megköszöntem Tamarának a vacsorát.

– Alex, ha nem vagy nagyon fáradt, megbeszélhetnénk a szerződéssel kapcsolatos dolgokat, mert Ninától nem igazán volt lehetőségünk üzletről beszélni – mosolygott zavartan Leandro úr.

– Inkább holnap beszéljünk a részletekről, most szívesebben tartanék a feleségemmel, ha nem gond.

– Nem természetesen, pihenjetek csak. Jó éjszakát!

– Köszönjük, nektek is – búcsúztunk el az idős pártól és a szótlan Gabrieltől.

Nina előttünk vonult kecsesen tipegve a magassarkújában, de amint elkerült a nagyszülei szemei elől, lelassított, és egyet hátra lépve Alexbe karolt, engem ismét teljesen figyelmen kívül hagyva. A váratlan tettétől ökölbe szorult a kezem, de aztán vettem egy nagy levegőt és visszafogtam magam. Bár ebbe az is nagy szerepet játszott, hogy Rodrigo úr fenyegetése miatt nem mertem jelenetet rendezni. Alex levette magáról a lány kezét, közelebb lépett hozzám, és átkarolta a derekam.

Odaértünk a számunkra előkészített szobához. Nina kinyitotta az ajtót és előre tessékelt. Amint beléptem, Alexszel szembefordult és jó éjszakát kívánt neki, amivel nem is lett volna semmi gond, ha közben nem simított volna végig az arcán és nem lehelt volna egy „véletlen” puszit a szája szélére. Bármennyire is féltem attól, hogy ha meghiúsul miattam az üzlet, Rodrigo úr beváltja a fenyegetését, ezúttal nem bírtam visszafogni magam. Az ajtóból visszafordulva nekirontottam a lánynak, miközben torkom szakadtából üvöltöttem. Mire Alex szétszedett minket, az egész Berger família a hátunknál volt.

– Gyerekek! Ivanna, mi folyik itt?

– Az, drága Tamara, hogy az unokád kikezdett a férjemmel – válaszoltam szinte ordítva.

– Nina, mit tettél? – fordult ezúttal az unokája felé.

– Semmit nagyi, ez a nő nem normális! Egyszerűen nekem rontott, amiért jó éjt kívántam.

– Egész este a férjemmel flörtölt, és én egy szót sem szóltam, de betelt a pohár, amikor úgy köszönt el tőle, hogy megcsókolta – fordultam könnyes szemekkel az asszony felé.

– Ez igaz? Tényleg megcsókolt? – kérdezte ezúttal Leandro úr.

– Inkább puszi volt. A számra – sütötte le Alex a fejét.

Nem értettem, miért ő szégyenkezik.

– Takarodj a szobádba, te... te... – üvöltött. – Gabriel vidd innen a húgodat, mielőtt olyat mondok vagy teszek, amit magam is megbánok! – őrjöngött Leandro úr.

Gabriel azonnal engedelmeskedett a nagyapja parancsának. Karon ragadta a lányt és elvonszolta a szemünk elől.

– Ivanna, kérlek, bocsáss meg nekünk, nagyon szégyelljük a történteket – mondta Tamara.

– Nem önnek kell bocsánatot kérnie. Tamara, kérem, ne haragudjon, de ezek után én nem tudok ebben a házban maradni.

– Lányom, ne bántsatok meg minket azzal, hogy az éjszaka közepén útnak indultok. Tudom, hogy igazad van, de kérlek szépen, maradjatok legalább ma éjszakára!

Tamara kedvességétől mardosott a bűntudat, amiért ilyen tettre vetemedtem.

– Rettenetesen szégyellem, hogy bántottam őt. Ne haragudjon! Nem volt előre tervezett, de egyszerűen nem bírtam visszafogni magam, amikor megcsókolta a férjemet – magyarázkodtam az asszonynak, miután lenyugodtam.

– Megértelek, nem kell semmit sem mondanod. Ezt egy nő sem hagyta volna szó nélkül. Mi mindig tisztességesen neveltük őt, nem értem, hogyan folyamodhatott ez a lány arra, hogy szemet vessen egy házas férfira.

Alex és Leandro úr feszengve álltak egymással szemben és hallgatták a beszélgetésünket.

– Ugyan már, nem az önök hibája, hiszen ismeretlenül is befogadtak a házukba és nagyon kedvesek voltak velünk.

– Akkor, legalább a ránk való tekintettel maradjatok – kérlelt továbbra is.

– Rendben, de csak ön miatt Tamara – mosolyogtam rá az asszonyra.

– Köszönöm. Nem is zavarunk tovább. Menjetek, pihenjetek le! – elém lépett és megölelt. – Reggel találkozunk. Jó éjszakát!

***

Alex becsapta maga mögött az ajtót. Szőkés tincsei a homlokára hullottak, zöldes szeme összeszűkült a haragtól. Szemmel láthatóan dühöngött magában, de próbáltam ügyet sem vetni rá. Hátat fordítottam neki és végignéztem a helyiségen, miközben vártam a kitörését. Fehér, szürke és fekete színek uralták a szobát. Rendezett volt és tiszta. Egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ahol valaha bárki is élt, vagy aludt volna. Hideg volt, szinte steril, nem éreztem az otthon melegét. A bútorok modernek voltak, a legújabb divat szerint összeválogatva, de valahogy nem hatott rám a rengeteg szépség, amit láttam.

Lassú, kimért lépésekkel indultam el az ágy felé, és leültem a szélére. Alex az ablakhoz lépett és kinézett, mielőtt halkan megszólalt.

– Elment az eszed? Sosem gondolsz a tetteid következményeire?

– Mégis mit kellett volna tennem? Kimenni és magatokra hagyni benneteket, hogy nyugodtan rád mászhasson?

– Őrült vagy!

– Sajnálom, hogy elvesztettem a fejem, de megérdemelte.

– Túlzásba estél! Nem kellett volna megtépni.

Összefontam a karjaimat a mellem alatt és bosszúsan néztem rá.

– Igazam volt, és ezt a nagyszülei is belátták.

– Ó, kicsi szívem, engedd meg, hogy röviden reagáljak az éles elméjű meglátásodra. Csak és kizárólag annak köszönhető a Berger házaspár kedvessége, hogy milliókat érő szerződés lapul a táskámban – hangsúlyozott ki minden egyes szót. – És mivel még nem írtunk alá semmit, az a legkevesebb, amit tehetnek, hogy nem dobnak ki innen minket, amíg meg nem egyezünk. De persze ez most neked köszönhetően nem fog megtörténni.

– Ők nagyon kedvesek és nem csak a szerződések és a pénz érdekli őket, veled ellentétben.

– Hát persze... Gondolj, amit akarsz! Elcsesztél mindent, mint ahogy az várható volt.

– Nem az én hibám, hogy nem tudtad lerázni magadról azt a libát.

– Le tudtam volna! Semmi szükség nem volt rá, hogy eljátszd a szerelmes, féltékeny feleség szerepét.

– A törvényes feleséged vagyok, és nem hagyom, hogy megalázz, csak azért, hogy sikeresen megköss egy üzletet!

– Megvettelek!

A lelkembe belemart a fájdalom. Teljesen kiment a fejemből, hogy mennyire zsarnok, számító, és hogy csak az üzlet érdekli. Nem is értettem, miért változtak meg az érzéseim iránta. A kémia első perctől kezdve meg volt köztünk, de beleszeretni egy ilyen hűvös, számító férfiba kész őrültség volt.

– Megvettél... Kényszerítettél, hogy hozzád menjek, de ebben a házasságban szemmel láthatóan nincs helye érzelmeknek. Mindig csak egy kellék leszek neked nagyapád bosszantására. De tudod, néha a dolgok megváltoznak. Valami megtörténik akkor is, ha te nem akarod! Bármennyi pénzed van, vagy akármilyen befolyással bírsz, van, amit nem vehetsz meg pénzért. Nem mondhatod azt a szívednek, hogy itt van ennyi vagy annyi millió és...

– És mégis honnan veszed, hogy bennem nem változott semmi? – szakított félbe. – Én nem lehetek szerelmes? Nekem nem lehetnek érzéseim? Elkönyveltél magadban egy gazembernek, és ezt naponta érezteted is velem, még csak meg sem kell szólalnod, mert minden az arcodra van írva. Igen... Hibát követtem el, amikor belekényszerítettelek ebbe a házasságba, de ha tudni akarod, nem bántam meg, mert amióta az életemben vagy, mindent máshogy látok. Fontos vagy nekem!

Beharaptam az ajkam és a fekete kosztümöm szoknyájának alját gyűrögettem. Nem hittem el, amit hallottam. Elszorult a torkom, mert a szavai után világos volt, hogy ő sem közömbös irántam.

Alex

Hihetetlenül feldühített Vanna Ninával szemben való viselkedése, de a szavai és a vallomása után egy szempillantás alatt eltűnt minden haragom. Álmomban sem mertem volna arra gondolni, hogy egyszer érdeklődni fog irántam. Eddig abban a hiszemben voltam, hogy csak elvisel, mert nincs más választása, de ezután a szóáradat és féltékenységi jelenet után azt éreztem, hogy férfiként, sőt, ha jobban belegondolok, inkább férjeként tekint rám. Először bosszantott a viselkedése, de jelen helyzetben inkább boldoggá tett. Már az sem érdekelt volna, ha miatta meghiúsul az üzlet. A szívem hevesebben dobogott miután eljutott az agyamig, hogy mindezt azért tette, mert neki is voltak érzései felém, és én idióta a fejéhez vágtam, hogy megvettem, miközben boldognak kellett volna lennem, mert fontos vagyok neki, és amiért védte, ami az övé... Hisz az övé vagyok. A törvényes férje.

Ha arra gondolok, hogy a kisujját se mozdítja, ha más nő kikezd velem, egy jelentéktelen senkinek érezném magam, de így mindent máshogy láttam. Meglazítottam az ingem gallérját, mert hirtelen szűknek tűnt. Az, hogy racionális okok miatt házasodtunk meg, nem jelentette azt, hogy ne lehetnének köztünk érzelmek. Akárhányszor a közelébe kerültem és megéreztem az illatát, forró vágy öntött el. Éjszakánként, alvást színlelve vártam, hogy álomba merüljön. Miután elaludt, közelebb bújtam hozzá, és sóvárogva csodáltam a nőt, akit a céljaim elérése érdekében megvettem, akit szívből lenéztem, és aki iránt semennyire sem akartam közömbösségen kívül mást érezni, mégis megváltoztatta az érzéseimet és az életemet. Már nem úgy néztem rá, mint egy csaló elkényeztetett lányára, hanem úgy, mint egy nőre, akit szívesen megismernék jobban. Boldog voltam, ha láthattam, vagy ha a közelében lehettem. Olyan érzéseket váltott ki belőlem, amiket még senki sem. Egyszerre nyűgözött le, dühített fel, és ébresztett bennem vágyat. Reggelente arra ébredtem, hogy egymásba gabalyodva fekszünk. Általában az én karom fonódott köré, de olyan is előfordult, hogy a mellkasomon ébredt, karja a nyakam körül, ujjai a hajamban. Néha, amikor kellő bátorságot éreztem magamban, megsimogattam csodaszép arcát, és óvatosan, úgy, hogy ne ébresszem fel megpusziltam a haját vagy a homlokát. Legszívesebben minden reggel egy szenvedélyes csókkal ébresztettem volna, de visszafogtam magam, mert tudtam, hogy mást szeret, és féltem a reakciójától. Viszont egy ekkora féltékenységi jelenet után már nem vettem annyira biztosra, hogy visszautasítana, ha bepróbálkoznék.

Akkor is, ahogy ott állt előttem a veszekedéstől kipirult arccal, ragyogó kék szemekkel, és csillogó érzéki ajkakkal, nem bírtam tovább türtőztetni magam. Elé léptem, megemeltem az állát és megcsókoltam. Olyan gyengéden csókolt vissza, hogy minden erőm elhagyott. Hevesen az ölembe kaptam, és az ágyhoz vittem.

– Nagyon kívánlak – súgtam a fülébe, miközben a nyelvem lefelé vándorolt a nyakán.

Hátrahajtotta a fejét és felnyögött. Aztán amikor jobban elmerültünk volna az élvezetekben, váratlanul megcsörrent a telefonja. Elhúztam a fejem, mire Vanna megremegett, és ingerülten felsóhajtott. Közel jártam ahhoz, hogy elveszítsem az eszem, mert pontosan tudtam, ki hívja.

– Sajnálom – suttogta, mire keserűen elmosolyodtam.

– Semmi gond. Nem nézed meg, ki hív? – biccentettem a szék karfáján lévő felsője felé, mert onnan jött a hang.

– Nem.

– Miért?

– Mert nem akarom – válaszolta határozottan.

– És azt akarod, hogy folytassuk, amit elkezdtünk?

– Nem, már azt sem akarom.

– Gondoltam.

– Alex, kérlek ne haragudj, én elvesztettem a fejem! Túl gyors lenne. Ráadásul másnak a hazában vagyunk. Nem lenne illendő.

– Nem szükséges magyarázkodnod, tökéletesen értek mindent – szakítottam félbe, és még mielőtt rázúdítottam volna a Nate iránt érzett dühömet, elfordultam az ellenkező irányba és lekapcsoltam a lámpát.

Tudtam, hogy ő hívta, és azt is, hogy azért nem fogadta a hívását, mert nem akarta, hogy halljam az enyelgésüket.

– Alex – suttogott, de nem reagáltam. – Alex... Esküszöm semmilyen kapcsolat nincs köztünk. Már nem akarok tőle semmit. Egyszerűen nem érdekel. Nem foglalkozom vele, és neked sem kellene.

– Látom, hogy mennyire nem érdekel!

– Miért csinálod ezt?

– Mit csinálok? – kérdeztem dühösen felé fordulva.

– Olyan vagy, mint egy gyerek. Meg sem hallgatsz, azonnal ítélkezel és megharagszol. Amit a fejedbe veszel, attól senki és semmi nem tántoríthat el.

– Miért, szerinted, mire kellene gondolnom? Egész nap, sőt még az éjszaka közepén is hívogat a volt szerelmed, miközben tisztában van vele, hogy az én feleségem vagy. Te pedig azonnal lerázol, mihelyst eszedbe jut Nate. Ezek után szerinted, mire kellene gondolnom? Arra, hogy nem miatta kerültem kispadra?!

– Talán arra is gondolhatnál, hogy túl gyors nekem a tempó, mint ahogy azt már mondtam is.

– Jó, akkor erre gondolok majd. Jó éjt!

– Alex – szólalt meg pár perc múlva.

– Mi van már megint? – csattantam fel.

– Nagyon vékony ez a takaró, fázom. Megölelnél?

Vettem egy mély levegőt. Nem értettem, mit akar ezzel, hisz egyáltalán nem volt hideg benn, és a takaró sem volt vékony, ahogy azt ő állította.

– Gyere! – kitártam a karom, hogy hozzám bújhasson.

Félig felült és közelebb csúszott hozzám, de még mielőtt a mellkasomra hajtotta a fejét, megfogta az arcom és megcsókolt. Olyan váratlanul ért a tette, hogy nem csókoltam vissza, de hihetetlenül megnyugtatott és jólesett a közelsége.