2017. június 29.

14. Fejezet – Meggondolatlan lépés


Amint megbeszéltük a doktorral, hogy új kezelést finanszírozok Ketrinnek, sietősen elhagytam a kórházat. Sosem szerettem az ilyen helyeket, ez a fertőtlenítő szag és a jellegzetes színű falak, mindig rossz emlékeket ébresztenek bennem.
Az épülettel ellenben az udvar nagyon tetszett, mindenhol virágágyásokkal és dísz fákkal volt beültetve. Mosolyogva pillantottam körbe, de a mosolyom nagyon hamar lefagyott az arcomról, amikor megállapodott a tekintetem a parkban ölelkező feleségemen. Nem akartam hinni a szememnek...
Az isten verje meg! Ezt nem teheti velem. Semmi tartás nincs ebben a nőben?! Nem elég, hogy már megint ezzel a szarházival van, ráadásul ilyen nyilvánosan csal? Engem! Alex Houstont, a nagybecsű bankigazgatót, akit ország-világ ismer. Szégyentelen ribanc! Ezért megfizet!
Garantálom Ivanna Winslow, hogy ezért drágán megfizetsz, te erkölcstelen céda – fenyegetőztem az orrom alatt.
Az én hibám is, mégis mit vártam? Tudhattam volna, hogy titokban találkozgatni fog vele. Én hülye! Miért is akartam közelebb kerülni hozzá, amikor az SMS-ben is nyilvánvalóvá tette, hogy csak és kizárólag őt fogja szeretni, velem ellentétben, akit emberszámba sem vesz. Dühösen léptem a gázra és hajtottam el mellettük. Ezek után semmi kedvem nem volt haza menni, mégis azon vettem észre magam, hogy a kapu előtt állok és a virágot – amit annak a romlott nőnek vettem –, szagolgatom, majd egy erőteljes mozdulattal kihajítom az ablakon.
Vegyen neked a szeretőd virágot – kiabáltam, miközben két lábbal ugráltam a csokron. Szégyellem, hogy ennyire gyerekesen viselkedem, de ez a nő olyan szinten fel tud húzni, hogy még a józan eszem is elmegy tőle. Magamon kívül voltam a megaláztatástól és a dühtől. Hibát követtem el, amikor feleségül vettem őt.

***
A házba lépve Maria gondterhelt arccal és kisírt szemmel nézett rám. Mi az isten történhetett, míg nem voltam itthon?
– Mi a baj, Maria? – kérdeztem cseppet sem kedvesen – bár nem úgy akartam –
– Semmi, Alex! Semmi – válaszolta rám sem nézve.
– Rendben. Akkor ne mondd el! – idegesen fújtattam egyet, majd sarkon fordultam és a szobám felé vettem az irányt. Semmi kedvem nincs találgatni, hogy mi történt, majd elmondja ha el akarja. Ledobtam a zakóm és a nyakkendőm, majd ledőltem az ágyra, és a halántékomat masszírozva próbáltam nyugtatni az idegeimet. Nem sikerült. A szemem előtt minduntalan a feleségem és Nate arca lebegett, amint szenvedélyesen ölelkeznek.

***

Két óra múlva hazaérkezett drága asszonyom is. A gyomrom felfordult, amikor ránéztem és elképzeltem, hogy csókolózott és szeretkezett azzal a féreggel. Csendben ültem és néztem rá, kíváncsi voltam elmeséli-e magától a történeteket, vagy megvárja, amíg faggatózni kezdek. Szó nélkül a fürdőbe ment, amivel csak meg jobban feldühített. Mérgemben fel-alá járkáltam a szobában, mint akinek kilométer hiánya van. Majdnem fél óráig tartott, mire kivánszorgott. Jó sokáig tartott lemosni magáról annak a mocsoknak a nyomát. Az ajtó halkan kinyílt, mereven néztem az arcát, de semmilyen érzelmet, vagy bűntudatot nem fedeztem fel rajta. A feszültség nőttön-nőtt bennem. Ő nyugodtan indult a fésülködő asztal felé – amit direkt neki hozattam be, az eddig karakán férfias szobába –, majd a hajvasalója bekapcsolása után, már nem bírtam elviseli a nyugodtságát. Bármennyire próbáltam nem sikerült tovább visszafogni magam, a karjánál fogva erőteljesen magam elé rántottam, majd a szemébe nézve ráordítottam.
– Hol voltál?
– Sétáltam – válaszolta, mintha semmi sem történt volna.
– Kivel sétáltál?– adtam neki újabb esélyt, hogy magától vallja be azt, amit a saját két szememmel láttam.
– Egyedül – ezzel az egy szavával még jobban összetört.
– Nem hiszem el! – üvöltöttem, ő megszeppenve állt, teljesen tétlenül.
– Azt hiszel, amit akarsz! – csattant fel.
– Még egyszer megkérdezem, kivel voltál? – szorítottam továbbra is a karját.
– Egyedül voltam, apámat látogattam meg a bankban.
– Rajta kívül kivel találkoztál még?
– Nate-tel – ismerte be végre.
– Nate-tel – hangsúlyoztam ki erőteljesen – a számomra utálatos nevet –, mire közben egy kicsit taszítottam rajta.
– Mit akarsz tőlem? – kérdezte megrémülve.
– Mit csináltál vele? Megdugott? – kérdeztem, mire ő az égre, vagyis a mennyezetre emelte a szemét, mintha képtelenséget kérdeztem volna.
– Micsoda? – hallatszott meglepett hangja.
– Megcsaltál vele? – Mielőtt válaszolhatott volna megragadtam a vállát és durván megráztam. – Válaszolj.
– Nem! Megőrültél? Hogyan juthat ilyesmi az eszedbe?!
– Nem hiszek neked – ráztam meg ismét, mire úgy összerándult, mintha megütöttem volna, pedig soha az életben nem emelnék rá kezet. – Akkor, miért nem mersz a szemembe nézni?
– Elegem van belőled! – Nézett ezúttal rám. – Nem hazudok! – emelte fel a hangját – hajának egyik tincse minduntalan a homlokába hullott, amit jellegzetes mozdulattal söpört hátra. – Minek nézel te engem? – kérdezte szent arckifejezéssel, mintha még én lennék a rossz, amiért nem hiszem el amit mond. De nem dőltem be neki.
– Teljesen hülyének nézel? Láttalak – hangsúlyoztam minden szót.
– Mégis mit láttál? – kérdezte erélyesen.
– Láttam, milyen szívélyesen csevegtetek, miközben magához szorított.
– Amit te beszélgetésnek láttál az egy veszekedés volt – mondta gúnyosan bájos mosollyal, ami ártatlanak tüntette fel, pedig egyáltalán nem volt az.
– És az üzenetet is elolvastam, sőt véletlenül el is küldtem neki, gondolom megbocsátott neked, ezért találkoztatok, ugye?
Milyen üzenetet? – Kérdezte meglepődve.
Ilyen egy álszent nőt! Az agyam eldobom...
– Az SMS-t, amiben magyarázkodsz neki, és a bocsánatát kéred – kaptam az asztalon lévő telefonja után, és gyorsan megkerestem az üzenetet, még mielőtt ezt is letagadja.
– Meg is van – tartottam felé a kijelzőt.
– Mutasd! – kérte, miközben lerítt róla, hogy pontosan tudja milyen üzenetről van szó.
Sajnálom Nate, nem az volt a célom, hogy tönkre tegyelek, még ha valahol sejtettem is, hogy ez lesz a vége. Remélem egy napon majd megérted a tettem mélységes okait, de nem volt se túl sok időm, se túl sok választási lehetőségem. Ha nem így teszek, azzal a családom megy tönkre, ezzel elveszítem őket... anyát végleg. Remélem egyszer meg tudsz majd bocsájtani nekem. Szeretettel ölel: A te Vannád! – olvastam fel gúnyos hangon.
– Miért nyúlkáltál a telefonomba? – kérdezett mérgesen.
– Mert jogom van tudni a dolgaidról, mivel a feleségem vagy, ha tetszik, ha nem – kiabáltam.
– De nem engedtem meg – kiáltott vissza.
– Mennyivel különb nálam? – tértem újra a lényegre.
– Fejezd be Alex, nincs kedvem továbbra is bizonygatni neked az ártatlanságomat – indult volna az asztal felé, befejezni amit elkezdett, de nem hagytam.
További veszekedés helyett a tarkójánál fogva magamhoz húztam, és a számat durván az övére tapasztottam.



A gondolataim egyre a száguldó autó, és Alex párhuzama körül jártak, már az sem érdekelt, hogy kérdőre vonjam Nate-et apa miatt, illetve, hogy tovább folytassam az elkezdett vitát vele. Egy nagyot sóhajtottam, a görcs a gyomromban, és az egyre emelkedő pulzusom nem akart szűnni, a szívem hevesen vert. Ösztönszerűen fogott el a pánik, amikor azon gondolkodtam, hogy Alex mit fog szólni a találkozásunkhoz – ha nem tévedek és tényleg ő volt az, aki elsprintelt mellettünk –.
Már az arcát is elképzeltem lelki szemeimmel. Arrogánsan, és azzal a gúnyos mosollyal az arcán néz rám, miközben megkérdezi, hogy jól szórakoztam-e. Egy pillanatra elbizonytalanodom, lehet, nem is ő volt az. Vagy mégis? Hátratántorodom a kétes gondolat hatására. Megint csak sóhajtok, hirtelen nem tudok jobb feszültségoldót.
– Vanna értsd meg, csak azt kapta, amit megérdemelt! – közölte Nate úgy, mintha nem is az apámról beszélne.
– Jó, hagyjuk, értelmetlen veled vitatkozni – mély levegőt vettem, hogy megnyugodjak, majd lehajtottam a fejem. Élesen szívtam be a levegőt, majd szaggatottan fújtam ki. Az időközben beállt csönd kezdett az idegeim húrjaival játszani, emiatt zavartan pillantottam a mellettem állóra. Beharapta az alsó ajkát, szemeit pedig lesütötte. – Mennem kell! – dünnyögtem, mert nem igazán volt kedvem a további csevejhez.
– Ne menj még! Beszélgessünk – kérte, miközben elém lépve ismét átölelt.
Egyszerre taszított és vonzott a gondolat, hogy körém fonja izmos karját, ezzel a múlt emlékeibe ringatva a tudatomat. Aztán bevillant először Alex – a férjem, akit nem alázhatok meg azzal, hogy megcsalom –, majd apám összevert arca. Egy erőteljes mozdulattal kitéptem magam ölelő karjaiból és dühösen ráordítottam, hogy eresszen el és takarodjon a közelemből.
Nem akartam kiborulni, mégis egyre jobban idegesített a jelenléte. Eddig sohasem sikerült ennyire kitérítenie a hitemből. Persze máskor is felkaptam a vizet, de a mostani eset leverte nálam a lécet a helyéről. Az agyam vulgáris szavakkal telítődött meg, ráadásul be akartam mosni egy nagyot neki, amiért bántani merészelte apát.
– Felejts el! Soha többé nem akarlak látni ebben az életben, ne írj, ne keress, felejts el örökre! Fogalmam sincs ki vagy te. De abban biztos vagyok, hogy nem az az ember vagy akibe beleszerettem – dühöngtem.
– Ugyan már, sohasem szerettél... én voltam az, aki szeretett téged, de te csak kihasználtál! Felejtselek el?! Nem tudom elfeledni bármennyire is szeretném, hogy kegyetlenül játszottál velem és az érzéseimmel! Hihetetlen mennyi fájdalmat okoztál már, de az még inkább hihetetlen, hogy még mindig... még most is ugyan úgy szeretlek, mint régen – mondta nagyot nyelve. – Te vagy a mindenem, az egész életem. Elmondhatatlan, amit irántad érzek. Még fáj minden, ami hozzád kapcsolódik, minden amiről te jutsz eszembe! Nem tudom elfogadni, hogy már más csókol, mást szeretsz, és más zár a karjába. A szívem mélyén még mindig várlak, hogy visszatérj hozzám.
– Soha nem fogok visszatérni hozzád, Nate – suttogtam a hallottaktól elgyengülve.
– Az a férfi sosem fog úgy szeretni, ahogy én szeretlek! – a hangja fájdalmasan csengett, ugyanakkor magabiztos és önelégült volt. Elegem lett. Hátat fordítottam és elindultam. – Most meg hova mész? –  kiáltott utánam. Nem válaszoltam, szótlanul, határozott léptekkel tettem meg azt a pár métert, ami a kórházhoz vezetett.

***
Pár perc múlva már anyám kórházi szobájának ajtaja előtt álltam, majd csendesen benyitottam, hogy ne keltsem fel, ha alszik. Jól sejtettem, tényleg aludt. Halkan leültem az ágy mellett lévő székre és néztem édesanyám békésen szundikáló arcát. Óvatosan megfogtam a kezét és megpusziltam. A könnyeim eleredtek, ahogy végignéztem rajta. A mindig erős, gyönyörű asszonyra – aki valaha volt –, most rá sem lehetett ismerni. A szívem összeszorult, ahogy megtört, beteg arcát simogattam.
Eszembe jutott gyerekkoromban mennyit játszott velem, minden este bejött a szobámba betakarni, lefeküdt mellém ha féltem, éjszakákat virrasztott mellettem, amikor beteg voltam. Ahogy cseperedtem ellátott jó tanácsokkal, ha butaságot követtem el leszidott, de apának sosem árult el, hogy ne kapjak büntetést. Rengeteg titkunk volt előtte, mivel sosem voltam valami jó gyerek. Mikor tizenöt éves lettem, szülinapomra azt kértem apától, hogy engedjen el diszkóba, amit persze azonnal elutasított, azzal az indokkal, hogy még kicsi vagyok hozzá, pedig minden velem egykorú barátnőm járt már ilyen szórakozóhelyen. Napokig sírtam és könyörögtem neki, hogy hadd mehessek, de nem hatotta meg. Amikor elérkezett a buli napja mindenki engem szívatott, amiért én nem mehetek velük. Sírva mentem haza. Csak anya volt otthon. Elpanaszoltam, hogy a többiek miket mondtak rám, és azt is, hogy minden szünetben a buli volt a fő téma a barátnőim között, valamint, hogy mennyire szeretnék én is elmenni. Anya megsimogatta az arcom, próbált lelket önteni belém, hogy lesz még alkalmam bulikba járni, de én reménytelenül csak sírtam, hogy most akarok menni. Végül megkönyörült rajtam, és elengedett, azzal a feltétellel, hogy nem iszok alkoholt és, hogy legkésőbb éjfélre hazaérek, hogy apa ne vegye észre, hogy az engedélye nélkül mentem el. Mindent megígértem, aztán boldogan ugrottam a nyakába és puszilgattam mindenét, amiért ilyen anyát adott nekem az Isten. A szobámba rohanva azonnal nekiláttam a készülődésnek. Mielőtt elindultam volna, anya bejött a hozzám és féltőn, még egyszer megígértette velem, hogy időben hazatérek. Megnyugtattam, hogy ne aggódjon, végül az ablakon keresztül elindultam életem első diszkójába. Hajnali négyre értem haza, természetesen matt részegen. Alig tudtam visszamászni az ablakon, végül amikor sikerült, elkerekedett szemmel néztem körbe a szobámban. Anya és apa az ágyamon ülve vártak rám. Anya szeme ki volt sírva, tudtam, hogy bajban vagyok. Próbáltam kihúzni magam, és úgy eléjük állni, mint aki józan, de nem igazán sikerült. Imbolyogva léptem apa elé, aki addigra már állva várta, hogy elé érjek. Amikor odaértem egy akkora pofont adott, hogy nekiestem a falnak. Ez volt életem első és egyetlen pofonja, amit tőle kaptam, de nem is ez fájt igazán, hanem a második csattanás, ami ezúttal anya arcán csattant. Tudtam, hogy neki is ez volt az első alkalom, hogy apa kezet emelt rá... ezért is fájt annyira. Rettentően szégyelltem, hogy nem tartottam be az ígéretemet és, hogy emiatt anyán is „csattan az ostor.”
Miután apa kiment a helyiségből zokogva könyörögtem anya bocsánatért, mire ő csak megsimogatta a hajam és mosolyogva megkérdezte, jól éreztem-e magam. Azt hittem haragudni fog rám, de a haragnak egyetlen szikrája sem látszott rajta. Ezután az eset után apa napokig nem vett emberszámba egyikünket sem – ami főleg anyának –, rettenetesen rosszul esett, mégsem volt egyetlen rossz szava sem hozzám. Az az éjszaka fordulópont volt az életemben, onnantól kezdve „normálisan” viselkedtem, hogy anyának ne kelljen többet szenvednie miattam.

***
Egy ideig még üldögéltem az ágya mellett, mikor eszembe jutottak Rodrigo úr szavai; „Alex, idehozatta az Egyesült Államok legjobb – egyben legdrágább –, orvosát, hogy az édesanyád a lehető legeredményesebb kezelést kapja meg, ami csak létezik.”
Azonnal felpattantam és az információs pulthoz siettem, hogy megkérdezzem tényleg igaz-e, amit az öreg úr állított.
A pultnál álló középkorú nő semmilyen információt nem adhatott ki a doktorról a nevén kívül. Miután megtudtam, hogy John Gerardnak hívják, útbaigazított a rendelője felé. Bekopogtattam, majd a kedves invitálás után beléptem a helyiségbe. Egy negyvenes éveiben járó férfi volt az illető. Amint bemutatkoztam, azonnal beavatott minden apró részletbe... – amivel igazolta az idősebb Houston minden egyes szavát –, még a szemérmetlenül nagy összegbe is, amit Alex ajánlott fel neki azért, hogy iderepüljön és ápolja az édesanyámat. Felsorolta milyen kezeléseket tervez alkalmazni, és azzal biztatott, hogy a folyamat végén valószínűleg jobban lesz anyám. Illedelmesen elköszöntem tőle, aztán visszaindultam anya kórterme felé.
Nagyon meghatott, amit megtudtam. Bűntudatot éreztem Alex kedvessége miatt. Míg én ellenségként tekintettem rá, ő addig anyám gyógyíttatásán fáradozott, ráadásul a tudtom nélkül. A legszomorúbb az egész történetben pedig az, hogy míg ő az én édesanyámon segít, addig mit sem sejt a nagyapja betegségéről. Szüntelenül kavarogtak bennem az érzelmek és a gondolatok. Mindenesetre az, hogy a férjem ezt megtette anyáért – vagy értem –, mélységesen átformálta bennem az iránta való érzelmeket.
Mire visszaértem a kórterembe anya már felkelt. Mosolyogva hajoltam le hozzá és pusziltam meg az arcát. Jó ideig beszélgettünk. Elmondta, hogy nagyon kedves, és segítőkész vele Gerard doktor úr. Érdeklődött a házasságom felől is, ami miatt összefacsarodott a szívem, mert ismét a szemébe kellett hazudnom. Elhitettem vele, hogy milyen boldog vagyok a férjemmel, valamint, hogy mennyire nagyon szeretjük egymást.
Egy óra elteltével elköszöntem tőle és elindultam haza, ám a folyosó végén sikeresen beleszaladtam egy tisztítószereket szállító kocsiba, aminek a következményeként mindenem fertőtlenítő szagú lett. Bosszankodtam egy ideig a mosdóban, mert hiába lemostam szappanos vízzel a karom és az arcom, mégis éreztem mindenemen. Végül feladtam, és úgy döntöttem, hogy majd otthon egy alapos fürdés után, eltüntetem magamról a kellemetlen illatot.

***
Hazaérve – a gondolataimhoz híven –, azonnal a fürdőbe siettem. Alex a szobában volt, az ágytámlának vetett fejjel, mogorván figyelte az arcomat. Fehér inge ki volt gombolva, a karján fel volt gyűrve a könyökéig. A haja összevissza állt, zöldes szeme egy percre se szakadt el tőlem. Láttam rajta, hogy mondani akar valamit, de úgy döntöttem majd csak a tisztálkodás után ülünk le és beszélünk meg mindent, felnőttekhez méltóan.
Miután végeztem a mosakodással, lelkileg felkészítettem magam a beszélgetésre. Azt akartam kérni Alextől, hogy próbáljunk meg igazi férj és feleségként viselkedni egymással. Bár kicsit tartottam a válaszától, mivel elég érthetően a tudomásomra adta, hogy csak a nagyapja bosszantása miatt vett feleségül. Idegesen lépkedtem a fésülködő asztalhoz, ezzel is húzva az időt, már éppen szóra nyitottam a számat, mikor Alex a karomnál fogva maga elé fordított és rám ordított, mint akinek teljesen elmentek otthonról. Hiába védtem magam, és mondtam el neki, hogy semmi sem történt köztem és Nate között, nem hitte el egy szavamat sem. Viszont ezalatt a veszekedés alatt néhány homályos pont kiélesedett. Például az, hogy honnan tudta meg Nate, hogy miért mentem hozzá Alexhez, valamint az a gyanúm is, hogy Alex viharzott el mellettük a parkban. Magyarázkodtam egy ideig, mire összehúzta szemöldökét, majd hosszú gondolkodás után, erőszakosan a számra tapadt. Próbáltam eltolni magamtól, de amint megérezte ellenállásomat, még erősebben szorított.
– Kérlek, ne csináld ezt – suttogtam, de nem eresztett.
Esdekelve néztem rá. Tisztában voltam vele, hogy hallotta. Egyszerűen csak nem érdekelte. Szikrázó tekintettel nézett rám. Szeméből olyan tisztán olvasni tudtam az érzelmeiben, hogy megrémültem tőle. Hátra lökött, mire hanyatt vágódtam az ágyon, ő pedig fölém kerekedett. Kezdtem igazán megijedni, eddig még sosem volt velem ilyen erőszakos.
– Van fogalmad róla mit éreztem? Most megtanulod, hogy neked nincsen más férfi rajtam kívül. Világos? – csak bólintottam, mire ismét durván megcsókolt. – Szavai és tettei rettentően megijesztettek, nem bírtam visszatartani a könnyeimet, mikor mindenféle figyelmeztetés nélkül széttépte rajtam a felsőt és lerángatta a melltartóm. Ösztönösen a mellkasomhoz akartam kapni a kezem, de erős szorítása megakadályozott benne. Durván kezdte markolászni a melleimet, mire felkiáltottam a fájdalomtól. Alex ezzel sem törődött, tovább folytatta, amit elkezdett. Kezeimet a lábaival szorította le, ezzel is gátolva a mozgásomat. Ujjai közé fogta a mellbimbómat és erősen csipkedni és szívogatni kezdte, mire már zokogtam. Ajkait az állam alá nyomta, amikor száját elemelte a bőrömtől, égető bizsergést éreztem ott, ahol kiszívta a nyakam. Kezemet oda akartam emelni, de megfogta és a matrachoz nyomta. Megpróbáltam lelökni magamról, de esélytelen volt. Kezdtem igazán megijedni. Hangosan felsírtam.
Hagyd abba – könyörögtem neki. – Alex, hagyd abba. Kérlek – rám emelte tekintetét, majd felpattant és kirohant a szobából.
Zokogva fúrtam az arcom a párnába. Lekapcsoltam a kislámpát, és megpróbáltam álomba merülni. Nem ment, forgolódtam, sóhajtoztam, sírtam, de nem aludtam el. Nem tudom mennyi ideig zokogtam, amikor egy idő után megéreztem, hogy lesüpped mellettem az ágy. Egy hatalmas kezet éreztem a hátamon, ami megnyugtatóan simogatott. Egészen addig folytatta, míg abba nem maradt a zokogásom. Amikor ez megtörtént, elemelte arcom elől a párnát, és mélyen a szemembe nézett.
– Ne haragudj, Vanna. Nem akartam neked fájdalmat okozni. Fogalmam sincs mi ütött belém. Mikor megláttak Nate-tel, egyszerűen begőzölt az agyam. Elvette az eszem a féltékenység és a düh, amiért együtt láttalak benneteket. Nem akartalak bántani. Nagyon szégyellem magam a történtek miatt. Kérlek mondd, hogy meg tudsz nekem bocsájtani! –  Nézett rám könnyektől csillogó szemekkel. Őszinte megbánás, és fájdalom látszott az arcán. Tudom, hogy megbánta, amit velem tett –  vagy tenni akart –, de jelen pillanatban eszembe sem volt, hogy megbocsássak neki.

5 megjegyzés:

  1. De jó, végre van új rész! Mikorra várható a következő?? :)

    VálaszTörlés
  2. Imádom ahogy írsz 😊 kérlek folytasd 😘

    VálaszTörlés
  3. Ez lesz meg folytatva vagy nem?

    VálaszTörlés
  4. Én is szeretném megtudni h lesz e még folytatva vagy sen???????

    VálaszTörlés